Attila örök

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 204

Attila örök

Jöttél, elcsípni angyal szárnyszélét,
örökbérleted az öntudat.
Vágányok közén előzni utad
elszöktél, 80 éve már, s én még

csüggni hagyom magány-magvadat,
hogy érjenek a csonthéjas szavak
gyümölccsé, a szürettel várnék.
Felhőjátékod fény-árnyék.

Torkod hiába marta szénpor,
de nem korhad el e vén kor-
fának ojtott ága itt.
Nekem szép vágott virág a hit,

kertész, látod, az elvadult kert
csak gazt terem, bár epedtél kuglert,
égkékítő mosónőben mamát,
szeretőt. A szívre szabott kabát

túl szűk lett mégis neked.
Anyaszült csóré, örök gyerek
maradsz, hiába incseleg
a vonatfütty, utolsó öncseled,

ördögi vérdrámád volt e hecc,
de a kaszás régen is csalt már.
Felnőni úgysem akartál,
világ-vénné sem lehetsz.