Írta: Zsefy Zsanett
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 271
Már kopott bennem, mégis fel-felsejlik
a szívkapuban ácsorgó varázs.
Oly halkan csendül az a kis csengettyű,
nem is hallja rajtam kívül más.
Hogy beengedném újra, ha itt járna,
dobbanásnyit lüktessen belém
egy halk nevetés és a benne csengő
karácsonyi ének, s velük én.
A pince mélyén ketten sürgölődtek,
angyalok voltak, ma csillagok.
Úgy ragyogtak a díszek és a csendre
az angyalhaj selymesen ráomolt.
A gyertyafényben ahogy ott időztek
szárnyaikon pihent a jövőm,
s míg lestem őket, mentséget kerestem,
hisz nem én, de ők voltak cselszövők.