A szürke ereje
Írta: Zsefy Zsanett
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 360
A szürke ereje
Elköltözött. De az arca ott maradt.
Szürkén, két dimenzióban,
a nyári zápor sötét foltjaként
az épület falán.
Még elevenként kiharapta
a fák lombjait a parkból,
hogy messzebb lásson;
naponta virágot fűzött az ereibe,
mert elhitte, jobb lehet,
és szivárványba csomagolta
a hétköznapokat,
miközben beégette retinájába
azt a pár évet. Ínségesebb időkre.
Most kinyújtott karral, arctalan tapogat,
hogy megtalálja, hol ért véget.
(Valamikor azt hitte mindent elér.)
Szívéből azóta a virágok helyén
betonacélerdő eredt az égnek,
és a bontásra érett paneltestek
plakátruhájáról
lehámlottak a színek.
Csak egy maradt érintetlen. A szürke.
Majd megszokja.