A pillanat, amikor a szerelem kezdődik
Írta: Sinka Margaréta
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 509
A pillanat, amikor a szerelem kezdődik
- Borostyán karok érintése-
A pillanat, amikor a szerelem kezdődik. Sokat gondolkoztam ezen az egy mondaton vajon mit
is jelent nekem. Beugrottak emlékek, klisés szétnyúzott idézetek és még sok más. Sokszor
volt olyan gondolatom „na, itt” és társai, majd később jöttem rá, hogy ez nem az a pont volt.
Ennél több kell nekem. Hisz nem lehetek ennyire érzelemmel vezérelt, mint aki vak és rohan
belegabalyodva a szárító kötélbe, majd a végén azzal köti fel magát. Nem! Ez így nem én,
csupán a látszat, hogy rohanok mindig előre, mint hősszerelmes megfulladva a rózsaszín
porfelhőtől, aztán jön a porszívó és felszívja az egészet. Ez így is lenne, ha a porzsák nem
lenne már évek óta tele. Ahogy már „az” se én lennék. Én se nyelek be akármilyen kis bolhát.
- Nekem ennél több kell! – mondanám.
De ahogy sokan, én is megbotlok a cipőfűzőmben, mert rohanok. Rohanok egyenest bele a
végtelenbe, mert szeretethiányos vagyok. Ezt is csináltam szaladtam, futottam meg se várva
esetleg, majd valaki tényleg olyan, és mi lett? Érzéketlenség, hamis mosoly, kényszeres
randik, mert el akarod hinni, hogy de ő. Nem Ő. Minél jobban erőltettem vagy szerettem
volna nem, és akkor most elárulom, hogy de volt a kispad. A kispad, ahol már lassan két
hónapja ült Ő.
Rám írt, visszaírtam. Jött a kölcsönös friend zone és az első találkozás. Már ott fura volt ki az
a bolond, aki a legnagyobb szélviharban (amit megsúgok, esküszöm először tapasztaltam
Budapesten) fel akar menni a Gellért-hegy legtetejére. Na és ki volt az a flúgos, aki azt
mondta miért ne? Nem, nem én voltam nem tudom miről beszéltek.
Már ott volt valami a tekintetében, ezért amikor a kollégium előtt a kocsiban ültünk és ő
kijelentette, hogy nem néz a szemembe, mert úgy nem tud koncentrálni arra, amit mondok
már tudtam. Jött a következő találkozás, majd azután is. Aztán elmentünk arra a hosszabb
sétára. Borostyánnal végig fűzött fák, rejtélyes épület, jobban mondva, ami maradt belőle és
akkor már valahogy éreztem, hogy engem is körül ölel a borostyán szorosán, majd
összeroppant és védelmem, mint az épület falai.
Ez csapda.
Nincs menekvés.
Egy szívdobbanás alatt vesztettem.