A folt
Közzétéve: 5 hónapja
Szerző: Szilasi Katalin
Versek
A folt
Már csak a borfolt
az abroszon juttat eszembe.
Vérpiros pötty volt,
mint tűszúráskor az ujj begye.
Aztán szétterült,
sebzett szélű, nagy pacává vált.
Majd barnává szelídült,
mit a súrolókefe hiába sikált.
Én láttam a foltot.
Bár a nagyanyámtól kapott,
hófehér damasztot
már foszlányokká
szaggatta az idő.