Világszaggató

Írta: Móritz Mátyás

---

Közzétéve 1 napja

Megtekintések száma: 7

---

---

Világszaggató
Bella István emlékének

Mint aki magamra maradtam,
bár ezt nem is vettem észre,
ahogy azt sem, hogy belőlem
démont a nyomorúság faragott;
a zajlás szélén álldogálva,
mindent időtlenül nézve,
fényesre köszörülve a holdat
és foltozva be a napot.

Hallgatva, hogy a bezárult
ajtó előtted fel hogyan pattan,
jól tudva, milyen, amikor nem jössz,
mikor beteljesületlenül csak várlak;
mint, aki az ifjúságtól,
az örök nyártól fogantattam,
törekedve újra egybe
puha keblén koromnak, sárnak.