Születés
Írta: Badacsonyi Ágnes
Közzétéve 3 hete
Megtekintések száma: 61
Születés
A versemet úgy fogadom, idegenként,
mint világra csusszanó gyermekemet.
Fáradtan fekszem, meghatottan nézem,
ahogy előbb sír, erős, steril kezek közt,
vadul grimaszol, aztán ordít merészen,
csillagfény és űrbéli dallamok után itt
összetörten és még egészen lila-kéken,
aztán emlékeim tejétől megnyugodva,
végül hát rózsásan, elégedetten pislog,
- nem tudván, hogy ő is gyarló, és a léte
nem hoz le semmilyen békét e Földre -
ölemben elalszik, mint kisebb csoda.
Aludj baba, szőke, naiv, csorba fogú,
rémes-rímes, férfi módra káromkodó,
bármilyennek látnak, itt leszek neked,
értetlenkedőkre jókedvedben nevess,
rezzenéstelen fújd, és árvák hajaiban
keresztet rajzolgat szél, hűs habokba
mártják lábukat tévelygők, vándorok,
távolban rekedtek ős homokviharban
szemeiket védik gyermekkezed által.
Sóderben gyémánt! - vélnek egyesek,
üveggyöngy csupán - vélik, kik vélhetnek,
veled nevetnek jókat léggömb-emberek,
pislogsz: mi a fészkes kell nektek?
kecsesen adagolsz porokat, ábrándot,
messze elkerülöd a didaktikusságot,
mézes kanaladdal a zavart kevergeted,
ahogy azt a tapasztalat tanította neked.
Azért fűszerként adsz rémületedből,
hátha pont elég, nem sok, nem kevés,
jelzésértékű csended dekódolásra vár,
zászlólengetés kolostori magányodban,
aztán magának a kolostornak esel neki:
napon érlelődött, lejjebb penészes téglák,
több száz évig egybeforrtak, szétszeded,
élessze fel őket gondolat, díszítse versláb.
Máskor szabadvers vagy, zsonglőrködöl,
félve nézel a téged megfejtő balgákra,
akik tudják, mi épp a kényszer-módi,
módi-kényszer, kik itten név szerint
a művészetek nemzeti hanyatlásának
aznapi, hősies kerékkötői, és köztük, íme,
izzadtan és büszkén ékké válsz pont te…
vagy mégsem, mert kilöknek a kerekek,
azok meg sem érzik éteri jelenlétedet,
könnyű leszel, csak juharmag, csillagfény,
egy ismeretlen hullámokon érkezett,
szakadozott, űrbéli dallam – idelent.
Megjelent: „Versek 2024”, Irodalmi Rádió