Jártam én ott is
Írta: Móritz Mátyás
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 169
Jártam én ott is
Jónás Tamásnak
Hol az Isten sem keresi a kedvét
várva a pillanatra és a napra
amely fölött csak elhúznak a fecskék
hol én állok csak meztelenre szaggatva.
Jobbra balra feleslegesen lesve
ismerve minden ízét minden szagát
hol nem vigasz a nincstelenségem se
hogy felismerje bennem bárki magát.
Hogy jelet találjak köztem és közted
mintha mindenhol és seholse volnál
hogy sorsot neked magamnak se kössek
mocskosabban a márciusi hónál.
Az erdőben mellyel a sorsom egy lett
hogy vele végezzem majd a vad tűzben
arccal a megmászhatatlan hegynek
én ki mindig a csillagodat űztem.
Mint akit magamból újra kimoslak
az Istent sem kérdezve a terve mi
ki sosem látta szégyenem csinosnak
utánad a sírból énekelve ki.
Nem ígérve hogy szeretni jól foglak
mint akinek nincs rosszabb se jobb kedve
magam nem látva szentnek se boldognak
fehérlő számra némaságot vetve.
Kiben minden köddé vált köddé oszlott
mintha hátra nem lenne a halál csak
újra szőni nem akarva a kozmoszt
hogy újra a kezeidre találjak.
Hogy meg már az ördöggel se keress meg
aki mellett az életet sem félném
hogy rettegésemben nemes lehessek
hogy elbújtassalak kétségem mélyén.
Ki börtönödet többet nem töröm fel
hogy helyetted érezzem magam rossznak
kárhozva el megint kaján örömmel
hogy a fájdalomért is hadakozzak.
Nem is tudva kiért és mért ragyogjak
várva a kezdetet várva a véget
érezve a csendedet még nagyobbnak
fel a fagyommal forrósítva téged.
Nem gondolva hogy szebb és hogy jobb vagyok
érezve súlyát a láncnak a vasnak
próbálva elhinni hogy nyomot hagyok
hogy melletted újra szörnyethalhassak.
Próbálva elhinni a kincsem nagyobb
hogy várnak még új lángok és új hidak
mint aki jelen csak a nincsben vagyok
érezve a kínt emberen túlinak.