Ideggondozóban
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 hete
Megtekintések száma: 42
Ideggondozóban
2025. március 16.
Elmentem az ideggondozóba időpontot kérni,
kaptam is időpontot hat hónappal későbbre,
és amikor végül az ideggyógyász megkérdezte,
mi a problémám, amivel felkerestem,
azt válaszoltam neki, hogy nem tudok aludni,
mert szinte minden egyes éjjelen
azt álmodom, hogy poloska vagyok, amelyet
éppen eltapos egy cipőtalp, és sosem
tudom, mi az álom vége, mert ezután
mindig verejtékben úszva ébredek föl.
A doktor úr csak hümmögött, és megkért rá,
tegyem keresztbe egyik lábamat a másikon,
és megütögette a térdemet egy kis kalapáccsal,
tudtam, hogy a rúgási reflexet nézi,
és rendben valónak találja, aztán
megkért rá, hogy menjek végig
a padlóra rajzolt vonalon,
majd, hogy csukjam be a szememet,
fogjam meg jobb kezemmel a bal fülcimpámat,
és a bal mutatóujjamat
tegyem az orrom hegyére,
és utána megkérdezte,
mióta vannak ezek az álmaim,
és én azt mondtam neki, hogy azóta,
amióta a miniszterelnökünk
a nemzeti ünnepen lepoloskázott
engem és még mintegy négymillió honfitársamat,
erre nagyon mérgesen nézett rám,
és elkezdett lehordani a sárga földig,
hogy én csak viccet csinálok belőle,
és lopom a drága rendelési idejét,
de én szabadkoztam, hogy tényleg így történt,
és tényleg ilyeneket álmodom,
és végül megkérdeztem tőle:
ön nem zsidó véletlenül, doktor úr,
mire elkezdett vörössé válni a feje
és kezdett felemelkedni a székéből,
hogy leordítson engem az enyémről,
így gyorsan hozzátettem,
csak azért kérdeztem, mert ha igen,
és gyanítom, hogy igen,
akkor az ön őseit is svábbogaraknak nevezték,
mielőtt a Dunába lőtték volna őket,
és azt gondolom, nekik sem lehettek
kellemes álmaik.