Enyém, tiéd, miénk, övé

Írta: Ferenczfi-Faragó Eszter

---

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 307

---

---

Enyém, tied, miénk, övé

Enyém, tied, miénk, övé,
Száll a szavunk mindörökké,
Száll a dalunk mindhiába.
Enyém? Tiéd? Hol a bátra?
Hazasíró szép énekünk,
Benne egész nemzedékünk -
Enyém, tiéd, miénk, övé,
Jobbat váró kesergőké,
Égre szálló, hazavágyó,
Szívet sírva-ríva rágó,
Hol a hazád, hol a szíved,
Itt feledted? Tovább vitted?
Enyém, tied, övé? Miénk!
Hívó szóra állj közibénk,
Vedd a kardod! Szítsd a lángot!
Ha nem teszed, majd megbánod,
Jössz te, vagy se, jöhet bárki,
Égő várost nem jó látni,
Zeng az ének, zúg az árja,
Haldoklókat vet a lángba,
Tüzes dalt fog, vaddal játszik,
Őrülettel iszony párzik;

Övé! Miénk! Tiéd! Enyém!
Épüljön egy új a helyén.
Épüljön egy jobb világra,
Ringatókra, ne rimákra,
El nem adott lelkűekre,
Emléktelen feledésre,
Nincs szükségünk olcsó árra,
Drága legyen az irhája,
Ha letépi, úgy is jó lesz,
Húsát adja, s mindent elvesz,
Sziromtalan virág nyílik,
Sírján a bú kivirágzik,
Gyáva szívét rejtegeti,
Árulását megénekli,
Dallal ringat el majd minket,
Enyém, tiéd, övé mienk…