Beszélgetés Lukács Istvánnal
Írta: Ferenczfi-Faragó Eszter
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 287
Beszélgető társam, Lukács István.
- Kicsit zavarban vagyok: hogyan is titulálhatlak? Zeneszerző? Versmegzenésítő? Vagy?
Most, hogy kérdezed, engem is zavarba hozol, mert ezt soha nem tettem fel magamnak. Igazából „eldalolom” a szövegeket, már amennyiben megérintenek. Persze tudom, ez lényegében dalszerzés, bár én jobban szeretem, ha csak egyszerű „dalos” vagyok, ráadásul abszolút amatőr.
- Hogyan jött az ihlet? És mióta műveled a dalszerzést? Hiszen úgy tudom, eredetileg rendőr volnál.
Lehettem volna akár „meliorációs és öntözési” szakmérnök is, hivatásom soha nem volt úgymond gátja a dalok és a zene szeretetének, hisz amíg a gyerekeim kicsik voltak, és apás napunk volt (ritkán, de előfordult), sok gyerekdalt énekeltem, gitároztam nekik. Néha ma is felemlegetik – amikor provokálom őket. Korábban, a 60-as években, mint oly sok „teenagernek” – persze diákzenekarunk is volt a középiskolában, és el-eljártunk a környező településekre „Ötórai teára”. Ez nagyon rég volt, de igaz volt!
- Kik azok a költők, akiktől már megzenésítettél verseket? Mi alapján választasz ki egy-egy költeményt?
Sok verset olvasok, imádom őket! Magam is „farigcsálok” néha. A klasszikusok mellett – elsősorban a magyarokra gondolok – kortársak is megérintenek. Olvasás közben, ha valamelyik vers „megszólal”, akkor az meg is marad bennem. Sorolhatom: József Attila, Ady Endre, Radnóti Miklós, Faludy György, Páskándi Géza, Arany János – ki ne hagyjak valakit! És persze sokat segített ebben a József Attila Vers-Dal Fesztivál metodikája is, és az aHetedik folyóirat. Vaskó Ági könyvbemutatóin közreműködöm, Sárhelyi Erika egyik kedvencem, de Csikai Gábor több verse is megfogott. Az újabbak között ott vagy te is és János is. Szóval, bő a választék, és ez nagy öröm számomra!
- Úgy tudom, magad is írsz verseket, sőt, nem is akármilyeneket! Ez esetben mi születik előbb: a vers vagy a zene?
Ahogy az elején mondtam, bennem a vers szólal meg előbb. Persze lehet fordítva is, vagy egy időben. Előfordul, hogy hajnalban kimegyek, és diktafonnal felveszem, ami éppen akkor született meg bennem – legyen az szöveg vagy dallam, egyre megy.
- Mit szól mindehhez a családod? Támogatják ezt a tevékenységedet? Büszkék rád?
Persze, értékelik az erőfeszítéseimet. A zenei világunk kissé más – hogy finoman fogalmazzak –, de az unokáim imádják. Történt, hogy a fiúunokám még általános iskolában József Attilát tanulta, és amikor megmutattam neki a SoundCloundon található dalok közül a Holt vidék címűt, nagy sikerrel játszotta le az irodalomórán. A tanárnő pedig üdvözletét küldte. Mi kell még?
- Tanultál zenét, vagy autodidakta módon képezted magad?
Két évig hegedülni tanultam gyermekkoromban, de magával sodort a beat, és az állam alól a hegedű lekerült az ölembe, és a négy húron egész más dallamok jöttek. Ennyi volt az „elmélet”.
- Meg tudod mondani, eddig hány műved született?
Száznál biztos több, az említett zenecsatornán és a videó-oldalon is hallható pár.
- Nagyon szeretem a zenéidet, és – népszerűségedet látva – ezzel nem vagyok egyedül. Milyen jövőbeli terveid vannak? Sok meghívást kapsz?
Szeretnék megmaradni ezen a „hétköznapi” szinten – koromnál fogva, és a stílus miatt is ennek van realitása. Persze örülök a felkéréseknek, és megyek, ha hívnak. A közeljövőben Esztergomba megyek a II. Daltulajdonos fesztiválra, majd Hosszúperesztegre a hagyományos Országjáró dalosok találkozójára. Ott biztos hallható leszek!
- Mi alapján választod ki, hogy elfogadsz-e egy meghívást, vagy sem?
Nem tudom, szerencse-e, de nem olyan sok van belőle, hogy a válogatás terhe gondot okozzon.
- Ki/kik a kedvenc költőd/költőid?
Imádom Villont! Most Várnai Zsenit olvasok, és persze frissen tartom a már felsoroltakat. Nálam József Attila, Ady, Radnóti hármasa mindent visz!
Köszönöm, hogy megtiszteltél válaszaiddal! Az aHetedik szerzői és szerkesztői nevében nagyon jó egészséget, sok ihletet kívánok még neked!