Írta: Arany-Tóth Katalin
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 380
TÁV-IRAT
Fájsz. Nem csitítnak a szavak.
Mozdulatlan, testmeleg
képek mögé rejtelek,
s naponként megáldalak.
Múlt időm gyermekhangja vagy.
Elkobzott lépted a csönd,
vissza nem jön - elköszönt.
Nyomában hiány dagad.