Retro
Írta: Szilasi Katalin
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 302
retro
mindentudóknak képzeltük magunkat
mert ártatlanok voltunk és hiszékenyek
hittük hogy mindennek a visszája igaz
és mi majd helyrerázzuk ami kibillent
pedig csak a rock and roll rázta a lábunkat
mint addig és azóta soha senkikét sem
moziban a szerelmes biciklistákon
komolykodtunk és kezet kerestünk
hozzá a surrogó sötétben
tüskés-bolondos figurák voltunk
néha meg bohócok a falon
aztán egyszer csak futni kezdtünk
ki a rétre ki a rétre ki a rétre megy
az virágot szed és tűzi a hajába
hittük azt is ha levetjük a ruhánkat
szabadok leszünk mint a széptestű
ókori istenek pedig a virágok feje
könnyen letörik a csizmák és surranók
alatt csak egy sóhaj és vége és
azóta is tart a vége csak a stáblistának
nincs sohase vége futnak és futnak sorban
a nevek az enyém az övéké meg a tied