Óvodaudvar
Írta: Jóna Dávid
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 242
Óvodaudvar
mint este az óvoda udvarán a csend,
a matt fekete ég,
a homokban hagyott műanyag játékok felett megjelent
a körülírhatatlan hideg, áttetsző tehetetlenség.
és mégis itt vagyunk, pedig a pálya se lejtett,
míg a gőg köpködi a selejtet,
mi maradtunk Gazduram ketten,
két eltökélt engesztelhetetlen
költő-hóbort,
hisszük a nőt, a hazát, s a jó bort…
s ezek szépséges misztikumát,
a többit meg nézzük, mint két pizsamás öreg
a félig lehúzott redőnyön át…
… és igazán jó volt, mikor egy szófolt
tükrében hullámzott a jelen,
s engedtük, hogy a képzelet önmagáért legyen,
kétségtelen luxus, felesleges kacifánt,
a megkívánt belső csönd, az idősíkok között a pánt,
s a barátság megosztható valósággá válik,
egy versnyi álom, épp csak addig,
amíg elszámolnál százig.
rozsdálló soraink, hallgatásaink,
mint temető-kertben elcsendesülő intézeti lányok,
a hitet a tudás megelőzte, majd a tudást vissza a hit,
elhalkulva nézzük a sírkert
fáradt-szelíd
fakereszt szimbólumait.
így vagyunk mi, mint este az óvoda udvarán a csend.
naprendszeri csomagmegőrzőként,
bármit is jelent...