Olyan jó volna
olyan jó volna könnyűnek lenni
érezni hogy finoman átölel a semmi
lassan emelkedni egészen az égig
a világ hangosfilmjét a csendből nézni végig
olyan jó volna lenni nehéznek
sárnak és pornak melyet annyian lenéznek
sima talajnak kopogó kőnek
tudni hogy a hátamon a remények felfelé nőnek
tényleg jó volna lenni ennek meg annak
megélni azt hogy engem lenni hagynak
de nem akarok többé csak önmagam lenni
nem akarom hinni hogy az egész csak ennyi