kikirics

kikirics

Volt egy virág, egy lila kelyhű, bársonyos virág, amit az én nagyanyám csak kikiricsnek hívott. Pusztaszögben nyílott többedmagával, két büszke diófa közelségében, egy szép tisztáson. Mindig megálltunk itt a nagyanyámmal, valahányszor erre jártunk (legtöbbször a déli harangszó alatt, amikor ebédet hoztunk a szőlőben dolgozó nagyapámnak).

Ez a virág eltűnt a világból. Hiába keresem mindig és mindenhol: utak mentén, erdők szélén, kertekben, kertek alján, virágboltokban, könyvek lapjain (magyarul, latinul, ilyen-olyan néven); soha, sehol meg nem találom.

Vannak virágok, amelyek együtt múlnak el a Nagymamákkal.