Infinitum
Írta: Bíró Rudolf
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 139
Infinitum
Odakint üvölt a zene, bent a szokol,
Szinkronizált szöveg a nyelvemen,
Énekkar a torkomba’ már hangol,
Parketta ropog, lábam nyergelem,
Az ablak reszket, szorongva nyílik,
Majd lassan, magamba’
elszámolok Tízig.
Tíz!
Tíz perc séta csupán a holnap,
Hol kolduló lelkem kalácsot kér,
Az üres szívkamra nem konghat,
Lennék galamb, Te pedig templomtér,
És minden órában kongatva benned,
Az idő múlása,
lehet e kezdet?
Igen!
Igencsak közhely, mikor a köztér
Bódékból foltozott ünnepi szoknya,
S a két feles között megbújó öszvér,
Vala’ nemzeti hős, most csak cimbora.
S nemzetünk (h)őskora pohárban pang,
Egy kislány kezében
Elfújt pitypang,
Hervad.
Hervad a csokor, vázába fullad
Családfa lombra kap, de belül rothad
Születést ünneplünk, (nem tom, sokadik,)
Üres kezek nyúlnak, mert vannak jogaik.
Öröklött kenyérből nekem is odahint.
Mindenki bent van,
Csak én vagyok
Oda-kint.
Szinkronizált szöveg a nyelvemen,
Énekkar a torkomba’ már hangol,
Parketta ropog, lábam nyergelem,
Az ablak reszket, szorongva nyílik,
Majd lassan, magamba’
elszámolok Tízig.
Tíz!
Tíz perc séta csupán a holnap,
Hol kolduló lelkem kalácsot kér,
Az üres szívkamra nem konghat,
Lennék galamb, Te pedig templomtér,
És minden órában kongatva benned,
Az idő múlása,
lehet e kezdet?
Igen!
Igencsak közhely, mikor a köztér
Bódékból foltozott ünnepi szoknya,
S a két feles között megbújó öszvér,
Vala’ nemzeti hős, most csak cimbora.
S nemzetünk (h)őskora pohárban pang,
Egy kislány kezében
Elfújt pitypang,
Hervad.
Hervad a csokor, vázába fullad
Családfa lombra kap, de belül rothad
Születést ünneplünk, (nem tom, sokadik,)
Üres kezek nyúlnak, mert vannak jogaik.
Öröklött kenyérből nekem is odahint.
Mindenki bent van,
Csak én vagyok
Oda-kint.