Csendélet
Közzétéve: 1 éve
Szerző: Paudits Zoltán
Versek
Csendélet
Padlóra feszülő csöndön
lépked a magány.
A beszűrődő fényben
porszemek keringnek.
Elfojtott mondatok
hasalnak fakult
márványkövön.
Néma ajtók várják,
testükön nyíljon a zár.
A vázában hervadt virág
hajtja búra fejét,
és a szobát betölti
a szótalan est.