Csendélet
Írta: Paudits Zoltán
Közzétéve 2 hónapja
Megtekintések száma: 1809
Csendélet
Padlóra feszülő csöndön
lépked a magány.
A beszűrődő fényben
porszemek keringnek.
Elfojtott mondatok
hasalnak fakult
márványkövön.
Néma ajtók várják,
testükön nyíljon a zár.
A vázában hervadt virág
hajtja búra fejét,
és a szobát betölti
a szótalan est.