Születnének immár
Írta: Bátai Tibor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 397
Születnének immár
Meglep, amikor bevillan a népbolt özönvíz előtti ventilátora
keltette légáramban lengedező légypapírok képe. Esküdni mernék,
azóta sem gondoltam rájuk, pedig legalább negyedórát méregettem
őket, míg végre rám nem került a sor. Elhadartam a listát, csúnyán el is
vétettem – szerencsére még időben helyesbítettem, mielőtt fizettem
volna –, hiszen közben is azokon a ragacsos szalagokon járt az eszem.
Látszatra teljesen megdelejeztek. Persze távolról sem ez volt az első
alkalom szembesülnöm látványukkal, hétévesen pedig már túljutottam
a csapdába esett, ám sikeresen élve kimentett példányokkal végzett,
úgymond nagyfiús kísérleteken is. Ezúttal egész más okból izgattak:
mindössze egy könnyen előhívható képhez igyekeztem kötni a napot,
hogy azután felidézve bármikor eszembe jusson. Ötvennyolc június
tizenhetedikét írtunk, s éppen a Balatonnál nyaraltunk. Egy életre
sikerült megjegyeznem a dátumot, ám a látványhoz kapcsolás trükkjére
egyáltalán nem volt szükség. Most mégis megborzongtat az élmény, hogy bevillant.
*
EgyetleN mondatot
a nyelved hegyén tartva
juss a túlsó partra
át a túlsó partra
és mondd kI végre ott —
egy magyar moNdatot
csak legyen akI hallja
s húzhatod szárazra
a biztos szárazra
– hisz célba ért – csónakod
forradalmas Napok
takarva avarba
mégIs összerakta
végül összerakta
a sors azt a mondatot.