"Örökké magasabbra"
Írta: Ferenczfi-Faragó Eszter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 293
„Örökké magasabbra”
Tandori Dezső emlékére
Ez a csend korábban még nem volt itt…
Talán egy elsuhanó busz hagyta el.
Vagy egy fészkéből kizuhant apró test?
Még az is lehet, az égből pottyant le
összecsomagolva, felszállás után.
Ez egy idegen csönd. Súlyos és néma.
Hideg fényű, akár az űr.
(Utoljára a Dunaparton szorongott
magányosan, egy kötött sapka alól
hunyorogva, s a túlpartot nézte tűnődő,
eltökélt némaságban. Talán ott pottyanhatott ki.)
Mondom, ez a csend azelőtt nem volt itt.
Csak úgy meglepett, és most csak úgy van.
Talán feljebb kellene nézni, elkapni néha,
néhány foszlányon át, mielőtt eltűnik még,
s mint kaleidoszkópban a folyton változó képet
megragadni, s nézni mind magasabbra,
belesimulva ebbe az idegen csöndbe,
hallgatódzva, figyelve, várva,
néha megremegve, mint apró születő báb,
s hallgatni az imaszerű sóhajtásra:
örökké, örökké magasabbra!