Írta: Szoó Virág
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 287
Nincs idő
Nincs idő az érzelemre
futni kell a perc után
kéz lekötve szív kimetszve
gázol át a lét magán
nincs idő a gondolatra
elfelejtve büszke cél
ólombábu-láb dagadva
fél az ész és lóg a bél
nincs idő csak nincsidőmre
vágy legyintve félreáll
seb tapad a múlt örömre
nyíllövésnyit szúr a váll
kapkodón a szó lihegve
kényszerlépteket követ
őszi lombról énekelne
s érzi most ezt nem lehet
álruhát akaszt magára
szétesőn a pillanat
úgy tesz mintha lenne nála
ész erő és akarat
óra cseng a reggel ébred
fog hegyére vár a mérged
fej veszítve szűk a látkör
iránytalanság mi rád tör
készülésre nincs idő hát
rögtönözni készt a korlát
nincs idő ma sírni-fájni
gyászbaérezőn megállni
nincs idő egy vállba bújni
világ fájdalmát zokogni
nincs dalolni nincs megélni
vagy legalább elmesélni
menni kell dologba fogni
fáradtságról nem nyafogni
kötelezve elintézni
nem feledni nem cserélni
semmi fontost nem kímélve
vérző napot lökni félre
vidám virág illatszínét
gyermekélet napi hírét…
nincs kész semmi
de a váll melegszik
barna haj színezi a fehér blúzt
ahogy a fejecske mozdul
a gallérszándékú karral együtt
lassul a lélegzet
ölelni kell ma.