Kérdező-szonett
Írta: Ferenczfi-Faragó Eszter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 295
Kérdező-szonett
Nézd, elértem azt a kort, hol arcomon a ráncok
amint a fals zenében a hamis nyitás,
nem vezetnek sehová. Mégis miért más
az, aki keres még valamit? Én nem találok
amint a fals zenében a hamis nyitás,
nem vezetnek sehová. Mégis miért más
az, aki keres még valamit? Én nem találok
utat hozzád. Talán egy vers lenne talán az ok -
talán…. Oly gyötrő a kérdés, ez nem vitás.
Attila, mondd, mi kell még ahhoz, hogy kiláss
a Dunából, kun, székely, román égette lángok
talán…. Oly gyötrő a kérdés, ez nem vitás.
Attila, mondd, mi kell még ahhoz, hogy kiláss
a Dunából, kun, székely, román égette lángok
közül, ki hitted, hogy egységgé tesz, ha úgy hiszed,
és eggyé a líra, mely jövőbe hatol,
és minden fájdalmat a szívünkből kiszed?
és eggyé a líra, mely jövőbe hatol,
és minden fájdalmat a szívünkből kiszed?
A múlt nem ad, kegyetlen mar, a múlt öl, és rabol.
Füledbe harsog, és a füledbe sziszeg,
ha élne is bennünk remény még valahol.
Füledbe harsog, és a füledbe sziszeg,
ha élne is bennünk remény még valahol.