Egy ikonikus művész portréja-2
Írta: Pődör György
Közzétéve 9 hónapja
Megtekintések száma: 1011
A MI SZIKLÁS MADONNÁNK NYOMÁBAN
(Egy ikonikus művész portréja-2. Az előző részhez)
A márciusi számban mutattuk be Tóth Csaba Munkácsy-díjas vasi festőművészt, akinek munkássága országosan ismert. Művész-család mindegyik tagja megérdemelné, hogy itt is bemutassam, de a folytatást egy különleges (talán szenzációs szó jobban illene ide) festői meglátás okán ígértem. Talán nem mindenki tudja, hogy a festészet mellett sok évtizedes, vizuális művészeti felsőoktatásban és művészeti közoktatásban eltöltött pedagógiai tapasztalattal és alkotómunkával a háta mögött komoly és izgalmas kutatómunkákba kezdett, melyekről tanulmányokat, könyveket is megjelentett. Ezekről kérdezem most a művészt.
A mi Sziklás Madonnánk előadás. Garas Kálmán
1. Nem tagadom, Veled kapcsolatban szinte minden hírt elolvasok, ami az elmúlt évtizedekben megjelent, s figyelem a helyi sajtó Rólad, és a Múltidéző általad írt helytörténeti anyagait, már nem csodálkoztam, hogy megszülettek azok a Leonardo-tanulmányok, melyek több szempontból is új megvilágításba helyezték a földkerekség talán máig legtitokzatosabb személyiségének életművét. Egy interjúban olvastam, hogy a tanulmányaid azt próbálják bizonyítani, hogy a budapesti Szépművészeti Múzeumban látható „Mária gyermekével és a kis Keresztelő Szent Jánossal” festmény azonos lehet az eddig elveszettnek hitt Szent Bernát-kápolna oltárképpel, Leonardo első hivatalos megbízásával.
Izgalmas a festmény története is. Valahogy próbáljuk egységbe foglalni az egészet a kevésbé szakértők számára.
Negyven évig hordoztam magammal a festménnyel való első találkozás katartikus élményét, majd ezután négy évembe telt, míg feltártam annak csaknem minden gondolati rétegét. Festőművészként és képzőművészetet évtizedek óta oktató tanárként, a festmény értelmezésében több teljesen új megközelítést mutattam fel publikációimban (Életünk, Kortárs, Magyar Művészet, Vasi Szemle) és könyveimben (Isten és a világ-2020, A mi Sziklás Madonnánk-2022, Leonardo-tanulmányok-2023), melyek az eddigiektől eltérő, új megvilágításba helyezik a Szépművészeti Múzeum remekművét. Eszerint a festmény nem leonardói műhelymunka, mint eddig gondoltuk, hanem az ifjú Leonardo saját kezű alkotása, és nagy valószínűséggel azonos első firenzei megbízásával, a Palazzo Vecchio Szent Bernát kápolnájába készített oltárképével.
2. Beleavatnál bennünket egy kicsit a részletekbe?
A toscanai Domenico Cavalca domonkosrendi szerzetes, Keresztelő Szent János életrajzában leírja, hogy a gyermek János Uriel angyal oltalma alatt állt, amikor a kis Jézussal találkozott a pusztában a Szent család Egyiptomba való menekülése során. Leonardo ezt a jelenetet örökítette meg mindkét Sziklás Madonna festményén, és ezt a találkozást látjuk a budapesti Szépművészeti Múzeum Mária gyermekével és a kis keresztelő Szent Jánossal festményén is, Uriel angyal nélkül. Boldog Emmerich Katalin ágostonrendi apáca, „A Boldogságos Szűz Mária élete” című munkájában a történetet így beszéli el: „A szent családnak menekülés közben három helyütt volt csak éjjeli szállása… A nappalt gyakran barlangokban és elhagyott pusztákon töltötte el József és Mária. A menekülőknek igen sokat kellett szenvedniük. Gyakran szomjúság gyötörte őket, Isten egy ízben csodálatos forrást fakasztott, amelynek hűsítő vizétől újra éledt az elfáradt szent család. A hatodik este egy barlangban látjuk Máriát és Józsefet a kis Jézussal… A hely, ahol ezek történtek, igen nevezetes hely volt… Mária egy ízben követet küldött Erzsébethez és tudatta vele, hogy Heródes a kisgyermekek életére tör, azért meneküljön el a kis Jánossal otthonából.” Mind a Sziklás Madonnákon, mind a budapesti festményen látjuk a barlangot és a forrást, a Sziklás Madonnákon a barlangot egészen közelről (belülről), a Szépművészeti Múzeum festményén Mária homloka mellett (a mögötte lévő sziklában), míg Mária hajkoronája mellett a sziklából fakadó forrást. (A Sziklás Madonnáknál a kép előterében a forrás gyöngykavicsos partját látjuk.) A budapesti kép hátterében, a távolban Jeruzsálem várfalai láthatók. A Firenzei Állami Levéltárban a múlt évben fedeztek fel egy eddig kiadatlan dokumentumot, amely szerint 1473-ban az Arno völgyében, Vincitől nem messze, a Montalbano hegység lábánál egy sziklából forrás fakadt, amely csodaforrás, szent forrás hírében állt, szenteltvízként használták és zarándokoltak hozzá. Az ifjú Leonardo egy Mária-ünnepen (1473. augusztus 5-én, Havas Boldogasszony napján) ugyanezt tette, amikor megörökítette az Uffizi Képtárban őrzött egyetlen datált rajzán, tehát a sziklát, a forrást összekötötte Szűz Máriával (IV. Sixtus pápa 1476-ban fogadta el a szeplőtelen fogantatás ünnepét). Paolo Antini levéltáros szerint Leonardónak az Arno völgyét ábrázoló rajza ezt a helyszínt ábrázolja. A rajzon látható szikla morfológiaiája nagyon hasonló a budapesti festmény hátterében lévővel (a Mária melletti gyöngykavicsos forrás később Leonardo mindkét Szent Anna harmadmagával festményén is visszaköszön, Mária és Anna lábai alatt).
3. A felfedezés. illetve a belelátás önmagában is szenzációs, mit szól ehhez a művészettörténeti szakma?
A felvilágosodás óta a tudományos világkép a mérvadó, így a művészettörténet is elsőbbséget élvez a művészi alkotótevékenységhez képest, tehát más a súlya egy művészettörténészi hipotézisnek, mint egy alkotóművészének. Leonardo életműve kapcsán rengeteg művészettörténeti hipotézis vált elfogadottá, ment át a köztudatba, még ha tételesen nem is bizonyítható némelyik. A képpel és a felfedezéssel kapcsolatos előadásaim közül több is elérhető a világhálón, együttvéve nemrég túllépték a tízezer megtekintést, ennek ellenére az országos médiát a Kossuth Rádió (Napközben), a Mértékadó, a Magyar Kurír és a vasarnap.hu kivételével nem érdekelte a téma. A tudományosság kapcsán had idézzem Elisabeth Kübler-Rosst: „a tudományosan az jár el tisztességesen, aki azt írja le, amire rábukkant, s emellett elmagyarázza, hogyan jutott el a végkövetkeztetésig”. Én is ezt tettem. Leonardo számára még a festészet tudomány volt, a látás, a láttatás tudománya.
Leonardo tanulmányok. Könyvbemutató. Garas Kálmán
4. ”Látni és láttatni” ismert szlogenjével avass be bennünket a képbe. Hogyan és mit is ábrázol?
Egykori tanárom, Móser Zoltán fotóművész nemrég fogalmazta meg egy interjúban: „a látáshoz tudás is kell, mivel a műveltségünk szerint látunk”. A Szépművészeti Múzeum remekművének a Szent Bernát kápolna oltárképeként való beazonosításában ez segített, mivel megpróbáltam abból a szellemiségből megközelíteni a képet, amiben megfogant és létrejött. A megrendelés szerint az oltárképnek azt kellett ábrázolni, hogy Szűz Mária megjelenik Szent Bernátnak.
A ciszterci rend egy olyan monasztikus rend volt, akik Keresztelő Szent Jánoshoz hasonlóan kivonultak a világból, leginkább hegyek közé, erdők mélyébe-, csöndjébe. Keresztelő Szent János egyben Firenze védőszentje is volt, képe ma is látható a Palazzo Vecchio Szent Bernát kápolnájában, melyet Ridolfo Ghirlandaio festett 1512-14 között. A Velencei Akadémia és a Bonnat Gyűjtemény is birtokosa egy-egy Leonardo rajznak, melyeken kisebb embercsoportot, térdeplő Máriát, és előtte két gyermeket látunk, amiket eddig ifjúkori műveknek tartottak és 1478-81 közé datálták, és egy, a Háromkirályok imádása előtti, mára elveszett, Jézus születése festmény vázlatainak tekintettek. Csupán a rajzokon szereplő két gyermekre nem adtak választ, ugyanis a Jézus születése jelent esetén, csak egy gyermeknek kellene a rajzokon szerepelnie. Meglátásom szerint ezek a rajzok is (a New Yorki Metropolitan Múzeum híres rajzával együtt) már a Szent Bernát oltárhoz készültek, Leonardo monasztikus előkép miatt a kis Keresztelő Szent Jánost is mindenképp ábrázolni szerette volna. (Ebből a gondolatból születik meg híres szabadalma, a háromszög-, vagy gúlakompozíció.) A Bonnat Gyűjtemény rajzán Mária körül 6 figurát látunk, Bernát életrajzában azt olvassuk, hogy Bernáttal együtt 5 testvére, és apja is belépett a rendbe. A botra térdelő öreg szakállas figura miatt vélték a rajzot eddig Pásztorok imádásának, de ez a figura Bernát atyja is lehet. (A Velencei Akadémia rajzán is szerepel ez az öreg szakállas alak, ami természetesen akár Szent Józsefet is ábrázolhatja.) Egyébként mindkét rajzon és a Metropolitan Múzeum rajzán is az két gyermek közül az egyik fekszik, Leonardo életművében fekvő gyermekkel Madonnaképein másutt nem találkozunk csak a budapesti festményen. A Metropolitan Múzeum rajzán Leonardo leegyszerűsíti a jelenetet, csak a térdeplő, karjait széttáró Máriát és a két gyermeket ábrázolja, viszont ennek a csoportjelentnek négy változatát is. A vázlatrajz jobb alsó sarkában pedig egy geometrikus szerkesztést látunk, egy szimmetriára épülő, jobbra záródó kompozíció vázlatát (a Szépművészeti Múzeum festménye is ilyen). Ezt a témát a Vasi Szemle következő számában megjelentő tanulmányomban bontom ki.
Visszatérve a budapesti festményre, Máriát egy virágos, erdei tisztáson látjuk („1115-ben Harding abbé elküldte Bernátot egy csoport szerzetes élén azzal a feladattal, hogy Hugues de Champagne-tól kapott elszigetelt területen alapítson egy új ciszterci rendházat, aminek clara vallis (claire vallée - virágos völgy) nevet adták. Ebből keletkezett később a Clairvaux név. Az új apátság Bernátot választotta apátnak.”), bal keze mögött a távolban két sétáló, egymással beszélgető férfit látunk, egy lovagot, és egy szürke ruhás, kalapot viselő szerzetest. Bernát életrajzában olvasható: „1129-ben Lincoln érseke meglepetéssel állapította meg, hogy nincs hír arról a lovagról, aki pihenőt szándékozott tartani Clairvaux-ban a Szentföldre tartó útján. Bernát közölte vele, hogy a lovag megspórolta a jeruzsálemi út költségeit, mert belépett a rendbe.” (A festmény hátterében a kéklő Jeruzsálem falai, bástyái látahók.) Mária bal keze fölött pedig egy fehér kutyát látunk, ami Bernát attribútuma, mivel Bernát születése előtt édesanyjának álmában egy fehér kutya jelent meg, amit már akkor úgy értelmeztek, hogy jeles személyiség lesz a gyermeke. (Bernáth később, mint hűséges kutya szolgálta az egyházat.) A festmény keletkezési idejére érdemes még kitérni, ugyanis a megbízást Leonardo 1478 januárjában kapta, miután visszavették azt Pollaiuolotól. Tavasszal a Pazzi féle összeesküvés következtében meggyilkolták a dómban Giulinao di’ Medicit, ami után elszabadult a pokol Firenzében, lincselések, akasztások történtek, 80 ember lelte halálát. A Szépművészeti Múzeum festménye hátterében, a távolban vesztőhelyet látunk, akasztófákkal, akasztott emberekkel. Ez bizonyítja, hogy a festményt el is kezdte Leonardo, jegyzetfüzetében 1478-ban be is jegyezte, hogy „elkezdtem két Madonnaképet”. Amikor pedig 1481-82 körül elhagyta Firenzét, egy leltárt vett fel az átköltöztetendő tárgyakról, ezt írta: „egy befejezett Madonna-kép; egy másik majdnem kész, profilból látható”, az utóbbi nagy valószínűséggel a Szépművészeti Múzeum festményére vonatkozhatott.
Könyvbemutató. Garas Kálmán
5. A festői és vagy a kutató elme volt az eredettörténet mozgató eleme megíráskor?
Mindkettő szükséges volt hozzá, de leginkább a Gondviselést hangsúlyoznám. Sugallatosan jöttek a gondolatok, mit, hol keressek, mit hol találok meg. Korai hajnalokon keltem, és csak napról napra le kellett írnom az újabb és újabb megvilágosodásokat.
6. Honnét kezdve lehetett a szálakat felgombolyítani?
Minden a Metropolitan Múzeum kompozíciós vázlatával indult, amikor rátaláltam Kenneth Clark Leonardo könyvében. Rögtön világossá vált számomra, hogy annak konkrét kapcsolata van a Szépművészeti Múzeum festményével. Azonnal előkerestem a múzeumi éveimben ajándékba kapott fényképnegatívot a festményről, és szinte lélegzethez sem tudtam jutni percekig.
Ekkor döntöttem úgy, hogy ebbe bele kell vágnom.
7. Lesz-e folytatása a kutatómunkáknak?
Egy elvarratlan szál van még a témában, ez pedig az Arno völgye és a Montalbano növényvilágának (virágok, cserjék, fák) alapos, mindenre kiterjedő botanikai kutatása, hogy a festmény minden részletét be tudjuk azonosítani, és annak alapján azok szimbólum-és jelentéstartalmát meg tudjuk határozni. Azért beszélek többesszámban, mert ebben két botanikussal dolgozunk együtt, a szombathelyi Balogh Lajossal és a Rómában élő Ubrizsy-Savoia Andreával.
8. Idén május 30-án nyílik meg a szombathelyi AGORA művelődés házban KÜLDETÉS címmel a retrospektív kiállításod. A nagyszabású bemutató a 65. születésnapod megünneplése is egyben. Mit üzensz nézőidnek?
Igen, ez már a kutatás végét jelzi. Az utóbbi években háttérbe szorult a festészet az életemben, de most már vissza fog találni régi helyére, ez a nagyszabású kiállítás is ezt jelzi. A dátum magával hozza tanári pályám végét. Ez késztetett összegzésre, visszatekintésre. 1972-es (tizenhárom éves voltam ekkor, egy kubista festmény) lesz a legkorábbi munkám, tehát fél évszázadot ölet fel a kiállítás.
9. A plakáton egy Marc Chagall idézet lesz olvasható: ”A világot minden területén csak szeretettel lehet megmenteni.” Mennyire hiszel a szeretet erejében?
A világ, az emberi élet itt a Földön, soha nem került még olyan közel a teljes pusztuláshoz, mint napjainkban. Tehát soha nem volt még fontosabb, hogy higgyünk a szeretet megváltó, megmentő erejében. Ez Európa bibliai öröksége, amit Pio Atya próféciája szerint Mária országának kell képviselnie, elmutatnia.
10. Fiatalos, aktív vagy. Avass be a következő időszak alatt készítendő terveidbe!
Festőként a Küldetés kiállítás után csak két tervem van. Az első talán jövőre megvalósul Kőszegen. Nemrég készültem el a Miatyánk minden egyes sorának képi megjelenítésével, de a teljes képsorozat még soha nem volt együtt látható.
(Egyedül Lőrincz Zoltán teológus, művészettörténész 2022-ben kiadott könyvében.) A másik, legalább ekkora jelentőségű kiállítási tervem címe: Kyrie elesion, egy hatalmas könyörgés lesz a földi létünkért, nagyméretű kezeket ábrázoló képciklusom kiteljesedése lesz. Az aktavitás terén pedig, 2025-ben lesz a Szombathelyi Képtár 40 éves. Ebből az alkalomból egy monumentális kiállítást szeretnénk rendezni a Képtár és a Vasvári Békeház Képzőművészeti Gyűjteményének anyagából 20. századi képzőművészet Vasvármegyében címmel. Cebula Anna, a Képtár igazgatója kért meg a koncepció kidolgozására, nagy feladat, férfimunka lesz.
Köszönöm a tartalmas válaszokat,s a barátságodat. Őszinte vallomással tartozom Neked és az Olvasóinknak egyaránt. A mikor évtizedekkel ezelőtt Vasszécsenybe költöztem,alig ismertem a községet, pedig Szombathely közelében található, és méltán hírek múltjáról, kastélyairól. A lipárti falurészen élünk mindketten, s az ásványmúzeumom kapcsán szomszédok lettünk. Szinte naponta találkoztunk, beszélgetéseink során ismertem meg Vasszécseny igazi múltját, hajdanvolt lakóit, életformájukat. A nyolcszáz éves évforduló máltó megünneplésére is közösen készültünk, felébresztve az emberekben múltjuk iránti tiszteletet, megbecsülést. Sokat tanultam tőled,s a Múltidéző általad szerkesztett számait rendszeresen olvasom. Egyetemi oktatóként, elismert festőművészként és művészettörténészként méltán vagy elismert személyiség országszerte. Én megtapasztaltam barátságodat,őszinteségedet, szívósságodat és családszerető emberségedet. Őszintén kívánom, teljesüljenek vágyaid, tedd teljessé életművedet, s a nyugdíjas éveidben is vidd sikerre művészi álmaidat.
Köszönöm az interjút!
Pődör György